Mesék a Hórák kertjében

Azzal az eltökélt szándékkal mentem ki, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a barna foltosakat vágom le. Hiszen a növénynek jó, ha folyamatosan vannak levelei, amivel asszimilálni tud, már amennyiben ezt Időjárás őkegyelme is lehetővé teszi. Csakhogy aztán felfedeztem, hogy itt is, ott is, amott is... ja és még ott is... nini, ott is! bimbók rejtőznek. Úgyhogy végül alig maradt néhány levél mutatóba. Hát, ilyenek vagyunk mi emberek. 😆 Viszont a temérdek hunyor bimbó mellett felfedeztem egy egészen különleges hóvirágot is. Pontosabban, láttam őt már régebbi években, csak elfeledkeztem róla. A múlt heti hóvirágos előadáson azt hallottuk, hogy a tyúkvagytojás (=evolúció) kérdésre a hóvirágok esetében az a válasz, hogy először volt a tőzike ( Leucojum ), aztán ebből lett a hóvirág. És hogy előfordul olyan, hogy olykor egy-egy hóvirág (virág) visszamutál tőzikévé. Talán itt is valami ilyesmi történik. Ez a növény egészen miniatűr, a valóságos tőzikék virága (még a "nyári" is) kb. 3x ekkora. M...

Persze, értem én, hogy megfelelő növényt a megfelelő helyre. Nemcsak értem, teljesen egyetértek vele. Mégis azt gondolom, nem bűn az, ha a kertész, az a kertész, akinek ez szenvedély, sőt életforma, próbálkozik dolgokkal, amiket nagyon szeretne. Hiszen mit végbe nem visz a természetfotós, hogy megalkothassa a képet, amelyet megálmodott, látva egy szituációt! Nekünk miért ne szabadna, ha érzünk hozzá elég erőt, türelmet, s nem utolsó sorban tudást? Ne menjünk szembe a természettel? Nem is gondolnám, hogy szembe megyek, vele együtt megyek, csak nem mindig a legkönnyebb úton. S hadd tegyem hozzá még azt is, hogy a rododendronok sokporzós virágait nagyon szeretik ám a rovarok, ezt tanusíthatom. Természetesen "többet ésszel, mint ész nélkül" – ahogy a régi főnököm mondta. CSAK úgy érdemes, ha a megkívánt növénynek megpróbálom megteremteni azokat az életfeltételeket, amelyekre szüksége van. És csak akkor szoktam kísérletezni, ha ezek a feltételek RÉSZBEN már megvannak, de nem elégg...

Immár 2 hete. Mivel részben kertinaplónak szántam ezt a blogot, azt gondoltam, ideje megemlítenem ezt a kis mozzanatot. Hogy amióta itt lakunk a Hórák kertjében, ekkora és ilyen tartós hó még nem volt, s talán hideg sem.  Az elmúlt év utolsó napján kezdett amúgy rendesen havazni, azóta már többször ismétlődött ez az akció, és mostanra akkora fehér paplan fekszik a kerten, hogy már a kisebb bokrok is szinte csak nagyon szerény buckáknak tűnnek, ha egyáltalán. De nem bánom. Én is betakarózom esténként nyakig a hideg ellen. Mivel csak reggel fűtjük be, pusztán a cserépkályhánk már nem tud 19-nél magasabb hűmérsékletet produkálni estefelé, ami nekem kevés. A villanyfűtéssel pedig spóroltunk, ameddig lehetett. Egészen máig bírtam cérnával, de most elfogyott. Éppen csak 20-ra "tekertem fel", s már ez is milyen sokat számít! Miközben szégyellem magam. Mert éppen Márai 1945-ös naplóját olvasgatom mostanában. És az Ukrajnából érkező híreket hallgatjuk. És tényleg szégyellem magam. Tul...

" A szarkofág görög eredetű összetett szó, melynek első fele (sarks) húst (v.ö. sarcoma, szarkóma) második része a fág (fagia) az emésztést jelenti, így a kifejezés értelmező fordítása a testemésztő. A görög szarkofág kőből készült koporsó (szarkofágosz litosz), melyben a test elporlad." (Wikipedia) Akkor hát mi a szösz van A Hórák kertjében ? Szarkofágnak én neveztem el jókedvemben, hiszen a “holt” levelek fognak benne elporladni, és mindehhez igen impozáns méretű is. Csak éppen nem hús, ami benne bomlik, és nem is kőből van. De hát ez aprócska különbség. 😆😆😆 Ez tehát nem komposztáló, és ami benne készül, az nem komposzt! Én lombföldnek nevezem. Mert az. Az angolok úgy mondják: leaf mould . Csak és kizárólag őszi, megsárgult (-barnult, -vörösödött) lomb kerül bele, lehetőleg fűnyíróval aprítva. Esetleg még néhány apró ágdarabka is belekeveredhet, abból baj nem lesz. A lényeg, hogy zöld nem. És jó esetben minden forgatás vagy egyéb mahináció nélkül egy év alatt isteni fin...

"Ismert erdei körökben az az általános nézet" – akarom mondani, kerti körökben: hogy a bangitáknak nem nagyon vannak betegségei. Kártevők közül is csak a levéltetveket tudnám megemlíteni, azok se szeretik mindegyik fajt, a keményebb levelűeken még soha nem láttam őket lakmározni.  Kórokozók tekintetében sem nagyon kellett eddig semmire számítani náluk, viszont a Kertbarát Magazin idei nyár eleji számában megjelent egy cikk, amely némi aggodalomra adott okot. Főként, mert az az érzésem, hogy nálunk is járt már az ott említett NEM kedves "vendég".  Tavaly, 2024 nyarán ugyanis az egyik legszebb bangitánk, egy Viburnum sargentii 'Onondaga' nagyon hirtelen és furcsán elpusztult. Kiskorában szerettünk bele egy kertészetben, természetesen név nélkül árulták, mindössze annyit tudtam róla, hogy bangita. Évekig cserépben élt nálunk, de ott is szépen fejlődött, végül kiültettük a kertbe, és már éppen kezdett jól látható méretet ölteni, amikor megtörtént a baj.  Vibur...

––––– Számtalanszor írtam már ciklámenekről, nyomtatott és virtuális felületeken, beszéltem róluk előadáson, vittem jó hírüket szanaszét amerre csak lehetőségem adta hiszen a kedvenc virágaim közé tartoznak. Persze, hogy arra buzdítok mindenkit, szaporítsa és élvezze őket! Most ismét bemutatom azt a háromfélét, amelyeket én nyugodt lélekkel kiültetek a kertünkbe, mert ott jól érzik magukat, amint a mellékelt ábra mutatni fogja. Annyira, hogy immár önként és bérmentve szaporodnak.  Évszakonként megyek sorba, a virágzási idejük szerint. Akkurátus botanikai leírást nem fogok ide másolni róluk, inkább a saját szavaimmal igyekszem őket megismertetni a kedves Olvasóval. De azért bizonyos adatokhoz használom a birtokomban lévő nagyon becses könyveket, éspedig: – Christopher Grey-Wilson: Cyclamen, A guide for Gardeners, Horticulturists and Botanists,  B.T. Batsford Ltd., London, 2002 – William T. Stearn: Stearn's Dictionary of Plant Names for Gardeners,  Cassell Publishers Limite...

A virág kelyhében kis tündérek ülnek, akik eső ellen fehér lepelbe burkolóznak, mondják egyes népek. Az ókori görögök szerint pedig Anemos, a szél kora tavasszal előreküldi hírnökeit, akik az ő jöttét jelzik. De az is lehet, hogy az erdők alján barangoló, Adoniszt sirató Vénusz könnyei váltak a szellőrózsák apró virágaivá. A boglárkafélék családjába tartozó, körülbelül 120 évelő fajból álló nemzetség, tudományos nevén Anemone, az északi féltekén honos. Tagjainak közös vonása, hogy a talajban kúszó, megvastagodott gyöktörzsük van, ebből folyamatosan új hajtások nőnek, így vegetatív úton, viszonylag gyorsan nagy telepeket hoznak létre a számukra kedvező élőhelyeken. Ez legjobban az őszi szellőrózsánál tűnik szembe, mely 2-3 év "gondolkodás" után szilárd elhatározással az egész kertet birtokba kívánja venni. Hibrid vagy japán szellőrózsának is nevezik, pedig Kínából származik, csak éppen Japánban kezdték nemesíteni. Mára rengeteg fajtát hoztak létre, immár törpe növésűeket is, ...

––––– Számtalanszor írtam már ciklámenekről, nyomtatott és virtuális felületeken, beszéltem róluk előadáson, vittem jó hírüket szanaszét amerre csak lehetőségem adta hiszen a kedvenc virágaim közé tartoznak. Persze, hogy arra buzdítok mindenkit, szaporítsa és élvezze őket! Most ismét bemutatom azt a háromfélét, amelyeket én nyugodt lélekkel kiültetek a kertünkbe, mert ott jól érzik magukat, amint a mellékelt ábra mutatni fogja. Annyira, hogy immár önként és bérmentve szaporodnak.  Évszakonként megyek sorba, a virágzási idejük szerint. Akkurátus botanikai leírást nem fogok ide másolni róluk, inkább a saját szavaimmal igyekszem őket megismertetni a kedves Olvasóval. De azért bizonyos adatokhoz használom a birtokomban lévő nagyon becses könyveket, éspedig: – Christopher Grey-Wilson: Cyclamen, A guide for Gardeners, Horticulturists and Botanists,  B.T. Batsford Ltd., London, 2002 – William T. Stearn: Stearn's Dictionary of Plant Names for Gardeners,  Cassell Publishers Limite...