Bangita-baj

"Ismert erdei körökben az az általános nézet" – akarom mondani, kerti körökben: hogy a bangitáknak nem nagyon vannak betegségei. Kártevők közül is csak a levéltetveket tudnám megemlíteni, azok se szeretik mindegyik fajt, a keményebb levelűeken még soha nem láttam őket lakmározni. 

Kórokozók tekintetében sem nagyon kellett eddig semmire számítani náluk, viszont a Kertbarát Magazin idei nyár eleji számában megjelent egy cikk, amely némi aggodalomra adott okot. Főként, mert az az érzésem, hogy nálunk is járt már az ott említett NEM kedves "vendég". 

Tavaly, 2024 nyarán ugyanis az egyik legszebb bangitánk, egy Viburnum sargentii 'Onondaga' nagyon hirtelen és furcsán elpusztult. Kiskorában szerettünk bele egy kertészetben, természetesen név nélkül árulták, mindössze annyit tudtam róla, hogy bangita. Évekig cserépben élt nálunk, de ott is szépen fejlődött, végül kiültettük a kertbe, és már éppen kezdett jól látható méretet ölteni, amikor megtörtént a baj. 

Viburnum sargentii 'Onondaga' a kertünkben, 2024 áprilisában

Bokor lévén, ugye a földtől ágazódik el. A miénknek egyelőre két szép nagy ága volt, melyek közül először az egyiken, aztán a másikon is hirtelen, szinte egyik napról a másikra elszáradtak, ámde nem hulltak le a levelek. Ez elég jellegzetes tünet. Igaz, száraz idők jártak akkoriban (is), de ő kapott rendszeresen vizet. És annyira rövid idő alatt zajlott le a folyamat, hogy azt gyanítottuk, nem kiszáradás, hanem valamilyen kórokozó lehet a bűnös. Keresgéltem a neten, de nem sokra jutottam, meg volt sok más dolgunk éppen. Így aztán szépen "megsirattuk" a bangitánkat, kiszedtük a gyökerét is, de az teljesen egészségesnek tűnt. Az egész halott növényt a háztartási szemétbe pakoltuk. Lehet, ez nem volt túl jó megoldás, de őszintén nem tudom, amikor még tűzgyújtási tilalom is van, mit lehetett volna tenni vele. Azt talán, hogy bejelentjük a NÉBIH-nek vagy valamilyen növényegészségügyi hivatalnak, mert úgy tűnik ma már, hogy ha attól pusztult el, amire gyanakszom, akkor komolyabban kellett volna foglalkoznunk a dologgal.

Nagyjából egy évvel a történet után olvasom a Kertbarát Magazinban, hogy van ám újabban a bangitáknak is egy kórokozója, a Phytophthora ramorum nevű gomba, amely Észak-Amerikában a tölgyelhalás nevű betegséget okozza, de már kimutatták, hogy a bangita (Viburnum) nemzetség is jelentős gazdanövénye. A cikk nem szól arról, hogy Magyarországon megtalálták-e már ezt a kórokozót. (Mert a cikk inkább egy hibrid bangitáról szól, amely – úgy tűnik az eddigi vizsgálatok alapján – az egyetlen bangita faj, amely nem fogékony erre a betegségre.)

Így aztán újra feltúrtam kicsit a a könyvespolcainkat és a világhálót. Utánanéztem, hogy mik is a tünetei a Phytophthora ramorum által okozott betegségnek, és a NÉBIH oldalán találtam egy adatlapot, amely – ha jól érzékelem – 2022-ben készült. Ebben ez található a tünetekről:

"Bangitaféléken (Viburnum sp.): A fertőzés rendszerint a talajszint közelében, a hajtáson történik meg, mely által a megbetegedett növények tipikus hervadásos-lankadásos tüneteket mutatnak, jellemző a hirtelen elhalás. A száron a kambiumszövet először barnára, majd sötétbarnára színeződik. Az ág- és hajtáshervadás, levélfoltosodás is megjelenhet. Kismértékű gyökérrothadást is megfigyeltek már."

És még ezt is írják:

"A Rhododendron és Viburnum fajokról izolált Phytophthora az eddig ismert fajokhoz képest sokkal agresszívebbnek bizonyul. Megjelenésének nincs kapcsolata a nedvességgel, gyökérszinten nem fertőz, csak a növény földfeletti részeit támadja meg."

Az általam pirossal jelzett rész volt nálunk a jellemző tünet. Amint már említettem, gyökérrothadást nem észleltünk, de a két ág teljes hervadása néhány nap alatt megtörtént. Először az egyik, aztán néhány nappal később a másik, egyenként egy-két nap alatt. A K.M. cikkben még azt is írja, hogy a levelek tipikusan nem hullnak le. Ez is jellemző volt a mi bangitánkra. Nagy bánatomra fotót nem készítettem erről az egészről. Őszintén nem is értem, hogyan lehettem ennyire pancser.

És igen, a fent említett adatlapról az is kiderül, hogy a rododendronok is fontos gazdanövényei a kórokozónak.

Nem tudom tehát, hogy végülis mi történt, és lehet, hogy így már semmi értelme nincs ennek az írásnak. De annyi talán mégis, hogy ha esetleg valaki a kertjében iyen tüneteket észlel bangitán, akkor érdemes sürgősen megkeresni egy növényorvost, mert jó lenne megakadályozni ennek a behurcolt kórokozónak a terjedését. Már nagyon bánom, hogy én nem tettem ezt. És az ilyen növényt semmiképp sem szabad komposztra tenni, de még "zöldhulladékkal" elvitetni sem.

Most minden esetre megkerestem a NÉBIH honlapján, de a Phytophthora ramorum nem szerepel a bejelentésköteles zárlati károsítók listáján.

Ami még jó hír – legalábbis itt a mi kertünkben: mielőtt a fent említett bangitát megtámadta volna a baj, már lehajlott egy ága a földre, s ott sikeresen le is gyökerezett. Ebből pedig lett egy új növény. Időközben, amint meséltem, a szülője elhalálozott, de ő azóta is szépen fejlődik. Nekem ez azt is bizonyítja, hogy valóban nem gyökérről jött – talán – a pusztulás.

Forrás:

1. Kertbarát Magazin, XLVIII. évfolyam 2025. május-június, 48-49. old.
2. https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/362862982/30_IKEA_Phytophthora_ramorum-kernoviae_2022.pdf
3. Ch. Tomiczek, T. Cech, H. Krehan, B. Perny, M. Hluchy: A díszfák betegségei és kártevői, Biocont Laboratory, Kft., Brno, 2005
4. https://portal.nebih.gov.hu/-/bejelentes-kotelezett-karositok