Mesék a Hórák kertjében

Azzal az eltökélt szándékkal mentem ki, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a barna foltosakat vágom le. Hiszen a növénynek jó, ha folyamatosan vannak levelei, amivel asszimilálni tud, már amennyiben ezt Időjárás őkegyelme is lehetővé teszi. Csakhogy aztán felfedeztem, hogy itt is, ott is, amott is... ja és még ott is... nini, ott is! bimbók rejtőznek. Úgyhogy végül alig maradt néhány levél mutatóba. Hát, ilyenek vagyunk mi emberek. 😆 Viszont a temérdek hunyor bimbó mellett felfedeztem egy egészen különleges hóvirágot is. Pontosabban, láttam őt már régebbi években, csak elfeledkeztem róla. A múlt heti hóvirágos előadáson azt hallottuk, hogy a tyúkvagytojás (=evolúció) kérdésre a hóvirágok esetében az a válasz, hogy először volt a tőzike ( Leucojum ), aztán ebből lett a hóvirág. És hogy előfordul olyan, hogy olykor egy-egy hóvirág (virág) visszamutál tőzikévé. Talán itt is valami ilyesmi történik. Ez a növény egészen miniatűr, a valóságos tőzikék virága (még a "nyári" is) kb. 3x ekkora. M...

Persze, értem én, hogy megfelelő növényt a megfelelő helyre. Nemcsak értem, teljesen egyetértek vele. Mégis azt gondolom, nem bűn az, ha a kertész, az a kertész, akinek ez szenvedély, sőt életforma, próbálkozik dolgokkal, amiket nagyon szeretne. Hiszen mit végbe nem visz a természetfotós, hogy megalkothassa a képet, amelyet megálmodott, látva egy szituációt! Nekünk miért ne szabadna, ha érzünk hozzá elég erőt, türelmet, s nem utolsó sorban tudást? Ne menjünk szembe a természettel? Nem is gondolnám, hogy szembe megyek, vele együtt megyek, csak nem mindig a legkönnyebb úton. S hadd tegyem hozzá még azt is, hogy a rododendronok sokporzós virágait nagyon szeretik ám a rovarok, ezt tanusíthatom. Természetesen "többet ésszel, mint ész nélkül" – ahogy a régi főnököm mondta. CSAK úgy érdemes, ha a megkívánt növénynek megpróbálom megteremteni azokat az életfeltételeket, amelyekre szüksége van. És csak akkor szoktam kísérletezni, ha ezek a feltételek RÉSZBEN már megvannak, de nem elégg...