A szarkofág

"A szarkofág görög eredetű összetett szó, melynek első fele (sarks) húst (v.ö. sarcoma, szarkóma) második része a fág (fagia) az emésztést jelenti, így a kifejezés értelmező fordítása a testemésztő. A görög szarkofág kőből készült koporsó (szarkofágosz litosz), melyben a test elporlad." (Wikipedia)

Akkor hát mi a szösz van A Hórák kertjében? Szarkofágnak én neveztem el jókedvemben, hiszen a “holt” levelek fognak benne elporladni, és mindehhez igen impozáns méretű is. Csak éppen nem hús, ami benne bomlik, és nem is kőből van. De hát ez aprócska különbség. 😆😆😆

Ez tehát nem komposztáló, és ami benne készül, az nem komposzt! Én lombföldnek nevezem. Mert az. Az angolok úgy mondják: leaf mould. Csak és kizárólag őszi, megsárgult (-barnult, -vörösödött) lomb kerül bele, lehetőleg fűnyíróval aprítva. Esetleg még néhány apró ágdarabka is belekeveredhet, abból baj nem lesz. A lényeg, hogy zöld nem. És jó esetben minden forgatás vagy egyéb mahináció nélkül egy év alatt isteni finom föld lesz belőle.

Ilyen a mostani, amit a minap szedett ki a férjem.
És még rostálni sem kellett (pajorok azért voltak benne).

Eddig nem mindenhonnan gyűjtöttük össze az őszi lombot mi sem. Tudom, sokan otthagyják az ágyásokban, vagy kifejezetten oda teszik, ez is jó megoldás. De miután már többször eláztatták a különféle halmazállapotú égből folyó áldások, elég rondán tud kinézni, s minket ez zavar. Csak hát eddig a két nagy komposztáló fel se bírta venni azt a rengeteg levelet, amit az őszi “-emberek” hoznak nekünk évről évre. A több nagy juhar, a diófa csak szórja, szórja, lombhullató bokor is akad szép számmal a kertben, no és a szomszédok nyírfái, platánjai, szelídgesztenyéi s ki tudja még mi minden küldi a szelek szárnyán hozzánk az őszi leveleket.

Idén tehát a párom kialakította a helyet – ami szintén nem volt könnyű munka, és megépítette azt a hatalmas valamit. Ami nem komposztáló, első látásra egy zárt ládának néz ki, de nem az, mert a teteje nyitott. Az egyik oldala pedig levehető, hogy könnyebben hozzá tudjunk férni a benne lévő finomsághoz. Gyorsan növő tiszafákkal ültettük körbe (Taxus x media ‘Rising Star’), mert nem ezt szántuk a kert fő látványosságának szó, ami szó.

Azt tanultuk egy filmből, a angliai Wisley Gardens egyik szakemberétől, hogy az ilyen őszi lombból alakult föld nem úgy készül, ahogy a komposzt. A kezdet ugyanaz: a különféle rágó jószágok kellőképpen felaprítják az anyagot (például fent említett rózsabogár pajorok). Ezután következik a mikroorganizmusok tevékenysége. Azonban a vegyes növényi hulladék komposztálódása levegőigényes folyamat, baktériumok bontják le az apró részecskéket és alakítják földdé. Vagy legalábbis nagyrészben baktériumok, amelyeknek levegőre és nitrogénre van szüksége. Ezért ajánlott a komposzt forgatása, vagy valami módon a levegőztetése, meg hogy legyen benne nitrogéntartalmú anyag is, mint amilyen a fűnyesedék vagy az egyéb zöld növényi részek.
Ámde: azt az őszi lombot, amelyben már nincs klorofill és nitrogén se sok, ha jól felaprítva egybe rakjuk, nedvesen tartjuk, és nem forgatjuk, sőt le is takarjuk, akkor különféle gombák kezdik bontani. S ez inkább egy anaerob (levegőtlen) folyamat, de mivel zöld anyag nincs benne, nem büdös rothadás lesz a vége, hanem jó kis erdei föld. Amiben ugyan nem sok tápanyag van, viszont a szerkezete a tőzegével vetekszik, vagyis jó víztartó de mégis levegős, könnyű. És az erdők alján élő növények ezt nagyon szeretik. Ők nem is annyira tápanyagigényesek, mint a naposabb, füves réteken élő társaik.

Mivel pedig A Hórák kertjében elég sok erdőalji, erdőszéli származású növény él, hát oda visszatesszük ezt a szép fekete földet még az ősz folyamán, amikor helyet csinálunk az újonnan gyűlő őszi lombnak a szarkofágban. És így megy ez körbe-körbe. Tulajdonképpen nem most kezdtük, már régebben is készítettünk ilyen lombföldet, amikor a kert nagy része még nem volt "szépen" kialakítva. Örököltünk a régi tulajdonostól egy kis medencét, ebbe töltöttük akkoriban a hullott lombot. Csak aztán a terep rendezése során a medencét elbontottuk, így néhány évig nem volt megfelelő külön "edényzet", ezért a komposztálókba tömtük, ami belefért. A többi pedig maradt az ágyásokban. És igen, a diófa lombja is belekerül a szarkofágba a többivel együtt.

Lombföld

Kétségtelen, ez több munka, mint ha egyszerűen csak befújnánk az ágyásokba egy lombfújó géppel, amely jó nagy zajt csap és áramot fogyaszt. Az aprítatlan lomb pedig a nedvességtől összenemezesedik, s a kórokozóknak, kártevőknek jó áttelelő, szaporodó helyet biztosít. 

Nem mondom tehát, hogy csak így érdemes csinálni, de nekünk ez jól bevált. S a páfrányok, árnyliliomok, tüdőfűk, kapotnyakok, kankalinok, azáleák és társaik a könnyű fekete humusz alatt talán még szebbeket álmodnak, mint a még bomlatlan lomb alatt.