Valóságosan mesés ciklámenjeink

––––– Számtalanszor írtam már ciklámenekről, nyomtatott és virtuális felületeken, beszéltem róluk előadáson, vittem jó hírüket szanaszét amerre csak lehetőségem adta hiszen a kedvenc virágaim közé tartoznak. Persze, hogy arra buzdítok mindenkit, szaporítsa és élvezze őket!

Most ismét bemutatom azt a háromfélét, amelyeket én nyugodt lélekkel kiültetek a kertünkbe, mert ott jól érzik magukat, amint a mellékelt ábra mutatni fogja. Annyira, hogy immár önként és bérmentve szaporodnak.
Évszakonként megyek sorba, a virágzási idejük szerint. Akkurátus botanikai leírást nem fogok ide másolni róluk, inkább a saját szavaimmal igyekszem őket megismertetni a kedves Olvasóval.
De azért bizonyos adatokhoz használom a birtokomban lévő nagyon becses könyveket, éspedig:
– Christopher Grey-Wilson: Cyclamen, A guide for Gardeners, Horticulturists and Botanists,
B.T. Batsford Ltd., London, 2002
– William T. Stearn: Stearn's Dictionary of Plant Names for Gardeners,
Cassell Publishers Limited, London, 1996
Mindhárom faj első példányait vásárolt magból neveltem sok évvel ezelőtt, majd azokat a növényeket ismét magról szaporítottam. S mondhatnám, hogy így tovább, az idők végezetéig. De már nincs erre szükség, mert önszorgalomból segítenek nekem, a hangyákkal karöltve.
A Cyclamen név (magyarul ciklámen, i-vel, nem y-nal!) ha minden igaz, az ógörög kylos = kör szóból származtatott, a gumó kör alakjára való tekintettel.

A BOROSTYÁNLEVELŰ CIKLÁMEN – CYCLAMEN HEDERIFOLIUM

Hogy a nyárutó mégse legyen túl szomorú, augusztus vége felé megjelennek a kertben - egyre nagyobb számban – a borostyánlevelű ciklámen fülecskés virágai a rózsaszín minden árnyalatában, köztük egy-egy kósza fehérrel. (Még hogy augusztus vége? Idén (2025) aug. 12-én találtam meg az elsőt!)

A mediterráneumban végig, Olaszországtól Kis-Ázsiáig sok helyen előfordul vadon, a görög szigeteken, Cipruson, Korzikán, Szardínián, s nem is tudom még mimindenhol. Nálunk ez a faj nem él vadon. C. neapolitanum volt a korábbi neve, vagyis nápolyi. Mediterrán származása miatt fagytűrése nem annyira garantált, mint a "nyári" fajé (purpurascens), amelyet itt mutattam be. Újabban azonban már nálunk is egyre több kertben áttelel gond nélkül. A Pilis lábainál lévő kertünkbe 4 éve ültettem ki az első példányokat (2021-ben), azóta csaknem észrevétlenül, de annál határozottabban szaporodik.

A borostyánlevelű ciklámen igen hosszú életű tud lenni, 130 éves egyedről is van adat. Mindeközben lapított gömb alakú gumója hatalmasra nő. Nekem is van egy példány, amelyenek gumója 2011 és 2016 között ekkoráról:

(itt kb. 2 cm az átmérője a legnagyobbnak)

ekkorára nőtt:

Amint a képeken is látható, a gyökerek a gumó oldalán és még kissé a tetején is nőhetnek, az alján a legkevésbé. Ez nem minden ciklámennél van így, a gumó formája és hogy hol nőnek a gyökerek, faji jellegzetesség. (Huszanegynéhány ciklámen faj létezik a Földön összesen.)

Levelei, ahogy a neve is mondja, hasonlítanak a borostyánéra, legalábbis felületesen nézve. Viszont nagyon sokféle levél létezik, persze nem egy növényen belül. Az ő ruházatuk nem a divatot követi, hanem a faj különböző példányai egészen elképesztően egyedi lombbal dicsekedhetnek. Bármily furcsa, ez is egy borostyánlevelű ciklámen:

A virág formája is jellemző az egyes ciklámen fajokra. Aki megnézi a régebben bemutatott erdei ciklámen virágait, lehet látni, hogy nem teljesen egyformák ezzel a borostyánlevelűvel. De ebbe most nem másznék nagyon bele, mert talán unalmas lesz. A színe mindenesetre szintén a hófehértől a bíborral mintázott fehéren és mindenféle rózsaszíneken át az egészen sötétbíborig bármi lehet. Ez nem fajtól függ! Sajnos az ő virágai nem illatosak (bár a fenti szakirodalom szerint az is előfordul, de nagyon ritka).

Különféle színek

Amikor nyárutón a virágok megjelennek, levelek általában még nincsenek. Ezek csak a virágzás idején és leginkább utána kászálódnak ki a gumóból. Merthogy neki van nyugalmi időszaka. Vad élőhelyein a nyár meleg és száraz, ez ellen úgy védekezik, mint tavaszi hagymás növényeink, hogy teljesen behúzódik a föld alá a gumóba, s ott gubbaszt, míg a nyár végi esők illetve hűvösebb idők fel nem ébresztik. Az őszi virágzás befejeztével aztán már a levelek sokasága borítja a talajt, s ezek következő tavaszig, az újabb meleg idők beálltáig meg is maradnak. Akkor lassacskán elszáradnak, s kezdődik minden elölről.

Októberi állapot

A fentiekből következik, hogy a nyár folyamán nem kell öntözni, sőt jobb is olyan helyre ültetni, ahol a túlzott nedvességtől meg lehet óvni. Például nagy lombos (vagy akár fenyő) fák közvetlen közelébe, a törzse körül, mert innen a víz még nagyobb esők idején is gyorsan elfolyik, illetve a fa gyökerei megisszák. Ahol tehát sok más növény nagyon nem érezné jól magát, az neki a legjobb hely.

A fentiekből még az is következik, hogy nyár közepén érdemes átültetéssel macerálni (ha egyáltalán szükséges), amikor éppen alszik. Ne öntözzük meg utána, hogy fel ne ébredjen!

Amint már szóltam erről, mostani enyhébb teleinken jól áttelel. Ha fagy, levelei összekucorodnak, és szép mintázatuk csaknem eltűnik, de amint enyhül a levegő, mintha mi sem történt volna, teljesen rendbe jönnek. –10 körül még egyáltalán nem károsodnak, ennél hidegebbet nem próbált még nálunk, de ha valakinek van tapasztalata, szívesen olvasom. Az alábbi (januári) képen jól látható, hogy 1-2 fok is milyen sokat számít. A hátrébb lévő leveleknek a kőedény kissé melegebbet biztosít.

Tapasztalatom szerint a három "kerti" faj közül ez szaporítható legkönnyebben magról, és magától is ő terjed leggyorsabban a kertben a hangyák segítségével (lásd az erdeiről szóló bejegyzésem).

Kertünkbe 2021 nyarán ültettem az első példányokat, s azóta már egyre több helyen jelennek meg önkéntesen. Hol itt, hol ott bukkan elő egy-egy virágocska, amelyből aztán hamarosan csokrocska lesz. 1-2 évvel a magvetés után – legyen az természetes vagy mesterséges – már elkezdenek virágozni (a többi fajnál erre inkább 2-3 évet kell várni).

A már felnyílt ciklámen termések a cukros váladékban ülő magokkal – mint valami rozscipóban tálalt leves, nem?

Magja így néz ki, vetés előtt érdemes lemosni róla a ragacsos levet,
mert csírázásgátló anagot tartalmaz.

Edényben is jól tartható, csak itt is a túlöntözés az, ami könnyen elpusztíthatja. Ezért nagyon laza szerkezetű, murvával kevert földbe ültessük! És hát jó esetben a gumója elég gyorsan kinövi a kisebb cserepet. Trágyázni nem nagyon kell, semmi esetre se műtrágyával, inkább egy kis csontliszt, alginit vagy a lombföld mulcs legyen!

Kártevője nem nagyon van, esetleg csigák (én ezt még nem tapasztaltam) vagy hernyók rághatják meg a levelét.

Bagolylepke hernyó rágása

Összesen tehát 4 év alatt alakult a kertünkben a következő látkép, és itt nem is látszik a többi, szanaszét elszórt virág, amely jókedvében telepedett meg nálunk.