Magvas gondolatok

Ha tavasz van a láthatáron, a kertészben legalábbis felmerül a gondolata a magvetésnek. A többi már "csak" türelem kérdése. Mert ez valahol egy türelemjáték, szó ami szó. Körülbelül 20 éve már, hogy vetek magot elég rendszeresen, de el kell ismernem, mindig az a legnehezebb, amíg leküzdöm lustaságomat. "Ah, földkeveréket készíteni (vagy venni), ah, most túl hideg van, ah, most inkább a kertben kéne gyomlálni, takarítani, évelőket, rózsákat metszeni." Aztán, ha minden ilyen eltérítő gondolatot sikerült félresöpörni az útból és hozzáfogni, akkor már kimondhatatlanul élvezem. Hát még amikor látom a sok apró sziklevelet előbújni! 

Amerikai májvirág (Hepatica nobilis subsp. americana) magoncok

Tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis) magoncok

Majd jön egy ugyanilyen harc magammal, amikor a magoncokat tűzdelni kell. Itt leginkább az a dilemmám, hogy hány cserép legyen abból az egy kis tálcából, mert ugye sok cserépnek sok hely kell. Sok magoncot kidobni pedig nagyon sajnálatos. Mert a magvetésnél soha nem tudok uralkodni magamon, s ha van mag bőven, akkor szórom a tálcába ész nélkül, mert hátha nem mind csíraképes. Pedig ha sok mag van, naná, hogy a nagy része csíraképes. Bezzeg, ha csak 2-3 szem van! Pedig jól tudom, hogy tűzdelni nehezebb, ha nagyon szoronganak egymás mellett a magoncok. Ugyanakkor minél többen tömörülnek, annál inkább muszáj szétszedni őket. 

Ez van, ha túltoltam a szórást... (Campanula raineri magoncok)
A harangvirágok általában nagyon jól csíráznak, és hideghatás sem kell nekik.

Ugyanúgy, mint a vetésnél, ha már nyakig vagyok a tűzdelésben, roppant élvezem. Ahogy az apró növénykék cérnaszál gyökereikkel ott lógnak a két ujjam közt, majd becsücsülnek szépen a nekik fúrt lyukba, köréjük tömködöm óvatosan a puha földet és beleteszem a vízbe, hogy alulról felszívják (MINDIG alulról szívatom fel ezeket), mintha föllélegeznének, mosolyognának örömükben. Na meg én is. Főképp, ha már eldöntöttem, hogy mennyi megy közülük a komposztra. Hisz tulajdonképpen kárba nem vesznek ott sem.

Mikor?

A magvetés legfőbb ideje a tél vége, tavasz, némely fajoknál az ősz. Nagyon sokat segíthet, ha tanulmányozzuk – akár “élőben”, akár szakirodalomból – az illető növény élőhelyét, annak éghajlati viszonyait, illetve a növény életciklusát, és megpróbáljuk utánozni a természetet.

Egyes tavaszi virágzású növények (pl. daravirágok /Draba/, ternyék /Alyssum/) magját a jó csírázási százalék érdekében csak késő ősszel vagy kora tavasszal érdemes vetni, néhány hetes száraz "érlelés" után. Ők olyan helyeken élnek, ahol a nyár száraz és meleg. A magok ugyan nyár elején kipörögnek a termésből, de őszig vajmi kevés csapadékot kapnak, s ehhez szoktak hozzá az evolúciójuk során.

Draba parnassica magról – görögországban él vadon ez a gyönyörű kis daravirág

Kövér daravirág (Draba lasiocarpa) –
nálunk is honos száraz dolomit sziklagyepekben,
védett növény

A daravirágok magja elég apró, ezért nehezebb szemenként vetni, de még megoldható.

Más fajok, mint a boglárkafélék (köztük a téltemető és a hunyorok), a májvirágok stb. magjait csak frissen érdemes vetni, hosszabb száraz tárolás után már minimális eséllyel csíráznak ki.

Májvirág

A téltemető magját rögtön érés után érdemes vetni.

Kökörcsin (Pulsatilla vulgaris)

és repítőszőrös aszmagtermése.
Ezeket is frissen kell a földbe duggatni.
A repítőszőröket levághatjuk róla, de nem muszáj.

Vannak olyanok, amelyeknél a téli hideg (általában 0 fok közeli hőmérséklet) szükséges a csírázásgátló anyagok elbomlásához, ezáltal tud a mag tavasszal kicsírázni. Ezeket ősszel kell vetni, és kint hagyni a szabadban. Ha a faj maga télálló, akkor a fagy sem árt a magvetésnek. Ezt szokták "tél alá vetésnek" nevezni. Ilyenek például a gólyaorrok, díszhagymák.

Az igényesebb magkereskedő cégek áruházai minden növény magjához adnak vetési útmutatót, és ez akkor is rendelkezésünkre áll az interneten, ha nem vásárolunk. A saját növényünkről gyűjtött vagy esetleg cserébe kapott magra ugyanúgy érvényes, egyazon fajnál. Ezért (is) érdemes tudni a növény latin nevét, és némi angol sem árt, bár ez már fordítóval is megoldható.

Mibe?

Az évelőket nem érdemes csak úgy kiszórni a kertbe, különösen, ha kevés mag van, ráadásul pénzért vettem. Hogy milyen edényt használok? Lehet, van bennem skót vér, de nincs kedvem pénzt adni semmiféle vetőtálcáért vagy extra találmányért, amit jó borsos áron vesztegetnek a gazdaboltok. Hiszen annyi műanyag edényben szórják ránk az élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt az áruházak, minden olyat el szoktam tenni, amiben potenciális magvető tálcát látok.  A lényeg, hogy legyenek az alján vízkifolyó nyílások (vagy legalábbis tudjak ilyeneket fúrni bele), és legalább 3-4 cm mély legyen!

"A közeg legyen jó víztartó, de mégis laza szerkezetű, jó vízáteresztő és steril" – írja minden szakirodalom. De mit kezdjen ezzel a laikus, pláne kezdő magvető? Nincs értelme görcsölni, érdemes venni egy zsák "gyárilag" előállított, jó minőségű földkeveréket, amelyet magvetéshez ajánl a gyártó. Növénytől függően ehhez lehet keverni perlitet vagy durva homokot, ez még lazítja kissé, de azt is elősegíti, hogy ne essen nagyon össze a föld majd az öntözések hatására, hiszen vetéskor csak minimálisan ajánlatos tömöríteni. Én mindig, minden magnál keverek perlitet a virágföldhöz. Kerti földet vagy komposztot nem ajánlok. Lehetnek benne olyan élőlények, amelyekkel a magok vagy a csíranövénykék nincsenek jóban. 

S az öntözés?

A magvetést bemutató videók hemzsegnek már az interneten. Van aki előre nedvesíti a földet, van aki utólag öntözi be. Ez mindegy, a lényeg, hogy ne lucskos legyen, csak nedves. Én előre szoktam, mert így jobban érzem. 

Mit érzek?

Ha a markomban összeszorítok egy adagot, és már jó nedves, hozzátapad a kezemhez, de még nem csöpög belőle víz, azt tekintem jónak. Nagyon apró magoknál, amelyeket nem szabad földdel takarni, inkább alulról érdemes felszívatni vízzel a közeget, s utána hagyni jól kicsurogni. A víz így "odaragasztja" a földhöz a pici magokat. Ha az edényeket valamilyen – lehetőleg fényáteresztő – lappal (üveg, polikarbonát vagy más műanyag) letakarjuk vagy átlátszó zacskót húzunk rá, akkor rendszerint csírázásig már nem is kell többet öntözni.

Nem kell kapkodni! Sötétben vagy fényben?

Vetés előtt mindenképpen ajánlatos tudni, hogy sötétben vagy fényen csírázik az illető faj magja? Általános szabály, hogy a nagyon apró (mint mondjuk a folyami homok vagy a konyhasó szemcséi, vagy ennél is apróbb) magokat nem szabad földdel takarni. Ezek a természetben általában a szél segítségével csak a talajfelszínre szóródnak, s ezért fényen tudnak csírázni. Ezt annyira megszokták az évmilliók során, hogy sötétben rendszerint már nem is megy nekik. A nagyobb magokat viszont gyakran rovarok cipelik be magukkal a föld alá különféle célokkal, vagy súlyuknál fogva a csapadék mossa be, avar takarja, ezért ők azt szokták meg, hogy sötétben csírázzanak. Ezeket figyelembe kell venni. Ezen kívül arra kell törekedni, hogy ne legyen túl sűrű a magvetés, mert a csíranövényeknek ez nem jó. Egymást árnyékolják, befüllednek, nem fejlődnek megfelelően. Apró magoknál ez nem könnyű feladat. Ha mégis sűrűn sikerült, akkor rögtön kelés után érdemes ritkítani, hogy a szomszédok gyökere ne sérüljön, amikor kihúzgálom a fölösleget. Ha ezzel elkéstem, és kezdenek kibújni a rendes levelek a sziklevelek fölött, akkor inkább körömvágó ollóval egyszerűen elvágom néhánynak a szárát a föld felett.

Csírázás után

Amint nagyobb mennyiségben csírázni kezdenek a magok, a takaró lapot vagy zacskót leveszem. 2-3 napig fokozatosan szoktatni kéne a magoncokat a szabad levegőhöz, akár beltérben, akár kint vannak. Bevallom, én nem szoktam. 

Csírázáskor először a sziklevelek jelennek meg, amelyek egyszerűek, és nem is hasonlítanak az adott faj normál leveleire. A magoncokat tűzdelni csak akkor merem (de kell is!), amikor már legalább egy-két normál levél megjelent és nagyjából kifejlődött. A tűzdelés nem ritkítást jelent, hanem a kis magoncok átültetését egyesével, kis cserepekbe, vagy nagyobb tálcába egymástól nagyobb távolságra. Ez nem csak azért hasznos, hogy nagyobb terük, több tápanyaguk legyen a fejlődéshez. Annak ellenére, hogy vigyázni kell, minél több gyökérrel szedjük ki, mégis, az a minimális mozgatás is kissé "meglöki" a fiatal növényt, arra serkenti, hogy újabb gyökereket, majd leveleket fejlesszen. Szokták ezt úgy is nevezni, hogy fénnyel metszük a gyökereket. A metszés a gyökérnél is hajtást, sűrűbb elágazódást eredményez. Az átültetésnél a fény hatására a gyökereknek egy nagyon kis része elpusztul, tehát olyan, mintha kissé megmetszettük volna.

A májvirág magoncai

Hunyor (Helleborus) magonc

Van azért néhány kivétel, amelyek egyáltalán nem szeretik a bolygatást, de ezeket eleve érdemes kis cserepekbe, egyesével vagy kettesével vetni, és csak akkor ültetni át óvatosan nagyobb cserépbe vagy szabadföldbe, ha már sok levelük van, tehát valószínűleg a gyökérzetük is jól fejlett. Ilyenek például a kökörcsin fajok (Pulsatilla). Láttam olyan angol kertészetet, ahol már szikleveles állapotban tűzdelték a magoncokat. Én ilyesmire még nem mertem vetemedni. Nálam ugyanis ilyenkor még alig van gyökér. Nem tudom, ők mivel varázsoltak, de már a szikleveles palántáknak is egész szép kis gyökérzet tobzódott az alján.

Kellékek a tűzdeléshez

A párom készítette dugványozó fa. A szárával fúrok lyukat,
a lapos felével tömörítek – szűkebb helyekre is befér.

Hagymások magról

A hagymás vagy gumós növényeket ritkán szokták magról szaporítani, mert 3-6 évet is kell várni a virágzásig, fajtól és módszertől függően. Pedig nem olyan nagy varázslat, és ha valamelyikből igazán sokat akarunk, akkor érdemes vele próbálkozni. De csak a "vad" fajokkal. Itt is fontos, hogy kell-e takarni a magot, vagy fényen csírázik, de az utóbbiakra is érdemes egy vékony réteg apró murvát vagy kavicsot rakni. Különösen az olyanokra, mint például a liliom vagy tulipán, ezeknek magjai annyira könnyű, papírszerűek, hogy a szél is könnyen elviszi. Ettől még kapnak annyi fényt, amennyire szükségük van.

Turbánliliom (Lilium martagon) az alpokban.
Érdemes megpróbálni magról szaporítani.

A királyliliom (Lilium regale) magról vetve 2-3 év után virágozni kezd.

A Tulipa tarda magától is szaporodik magról a kertben.

A Tulipa tarda magháza, benne a számlálhatatlan papírszerű maggal.

És a magok.

A krókuszok magháza a föld alatt fejlődik,
és csak akkor bújik a felszínre, amikor már érnek a magok.

A hagymások egyszikűek, itt egyetlen szálas vagy fűszerű, lándzsás levél jelenik meg. Ezeket nem szükséges tűzdelni egy-két évig. A mérsékelt égövi hagymások magoncai nyár elején ugyanúgy visszahúzódnak, mint a felnőtt növények, s ezután nem ajánlatos öntözni. Fajtól függően a föld száraz vagy enyhén nedves legyen ilyenkor, de semmiképp se vizes! Ismét azt mondhatom, az eredeti élőhelynek érdemes utánanézni, milyen ott nyáron a klíma? Ősszel beöntözöm, télen pedig természetesen kint hagyom, de letakarom, hogy csapadék ne érje, ugyanúgy, mint a cserépbe ültetett nagy hagymák esetében.

Egy Fritillaria magoncai

Turbánliliom magonc

Szintén turbánliliom.
Csírázás után rögtön elkezd fejlődni a kis hagyma.

A leggyengébb láncszem

Általánosságban elmondható, hogy az edénybe való magvetés legnehezebb része az öntözés. Ne legyen se túl száraz, se túl nedves, mikor, mennyit, hogyan, mivel, ezernyi kérdés merül fel, amire nem lehet pontos választ adni, mert nagyon sok tényezőtől függ. És tulajdonképpen egyszerűbb a dolgunk, amíg ki nem csíráznak a magok. A kis palántákat megvédeni úgy a kiszáradástól, mint a megfulladástól, netán rothadástól – ez a legnehezebb feladat. De nem lehetetlen.

Minél hűvösebb és minél sötétebb van, annál kevesebb víz kell. Csak azt lehet egyértelműen kimondani, hogy a földnek állandóan nedvesnek, de nem vizesnek kell lennie. Általában azt mondhatom, hogy inkább kevesebbet öntözök, mint többet. A kezdő magvető ádáz ellenségei a rothasztó baktériumok és palántadőlést okozó gombák. Ezek ellen lehet vegyszerrel is védekezni, de legjobb a higiénia (tiszta edény, tiszta kéz, csipesz, olló), esővíz helyett a magvetést én csakis csapvízzel öntözöm. A növénynevelő led lámpák, vagy más, hideg fényű lámpa nagyon hasznos a magoncok nevelésénél.

Vaskos könyvet lehetne írni a magvetésről, és aki rendszeresen próbálja, tudhatja, hogy eleinte sok kudarcot kell megélni, és "túlélni". Érdemes az ismereteket kutatni, gyűjteni minden lehetséges – és megbízható – helyről, de tudást csak az ehhez adott sok gyakorlással lehet szerezni. Csinálni kell! Amelyik edényből nem nyerünk ki növényt, annak tartalma a komposztot gyarapítja, így sem vesz kárba, s jövőre újra próbálkozhatunk.

Akinek van kedve még a támában olvasgatni ITT is talál ötleteket magvetés-ügyben – szintén tőlem.

Néhány nemzetség vetésének módja és ideje:

Évelők:

Bálványvirág (Dodecatheon)	ősszel, sekélyen takarni
Bugatölcsér (Penstemon):	fajtól függően ősszel v. tavasszal, sekélyen takarni
Cickafark (Achillea)	tavasszal, felszínre
Csillagfürt (Lupinus)	tavasszal, mélyre
Díszgyertya (Gaura)	kora tavasszal, sekélyen takarni
Díszpipacs (Papaver orientale)	tavasszal, sekélyen takarni
Égőszerelem (Lychnis chalcedonica)	tavasszal, sekélyen takarni
Évelő szarkaláb (Delphinium)	tavasz végén (22°C), sekélyen takarni
Fáklyaliliom (Kniphofia)	kora tavasszal, sekélyen takarni
Fátyolvirág (Gypsophila)	tavasszal, felszínre
Gerebcsin (Aster)	tavasszal, sekélyen takarni
Gólyaorr (Geranium)	ősszel, sekélyen takarni
Gubóvirág (Globularia)	tavasszal, sekélyen takarni
Gyűszűvirág (Digitalis)	tavasszal, sekélyen takarni
Harangláb (Aquilegia)	ősszel vagy tavasszal, sekélyen takarni
Harangvirágfélék (Campanula, Platycodon):	tavasszal, felszínre
Hunyor (Helleborus)	rögtön érés után, mélyre
Ikravirág (Arabis)	tavasszal, sekélyen takarni
Iringó (Eryngium)	ősszel, sekélyen takarni
Kankalinok (Primula):	tavasszal, felszínre
Kasvirág (Echinacea)	ősszel, felszínre
Kökörcsin (Pulsatilla)	ősszel v. kora tavasszal, a magot a földbe szúrva
Kőtörőfű (Saxifraga)	ősszel, felszínre
Kúpvirág (Rudbeckia)	ősszel, felszínre
Küllőrojt (Erigeron)	tavasszal, sekélyen takarni
Májvirág (Hepatica):	rögtön érés után, felszínre
Margitvirág (Leucanthemum)	tavasszal, sekélyen takarni
Méhbalzsam (Monarda)	tavasszal, sekélyen takarni
Napfényvirág (Heliopsis)	tavasszal, sekélyen takarni
Napvirág (Helenium)	tavasszal, felszínre
Palástfű (Alchemilla)	ősszel, felszínre
Réti iszalag (Clematis integrifolia)	ősszel, sekélyen takarni
Sarkantyúvirág (Centranthus)	tavasszal, felszínre
Szamárkenyér (Echinops)	tavasszal, sekélyen takarni
Szegfűfélék (Dianthus):	tavasszal, sekélyen takarni
Szívvirág (Dicentra)	rögtön érés után, köv. tavasszal csírázik
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)	érés után vagy ősszel, felszínre
Tollbuga (Astilbe)	tavasszal, sekélyen takarni
Üröm (Artemisia)	tavasszal, sekélyen takarni
Varfű (Knautia)	kora tavasszal, sekélyen takarni
Veronika (Veronica)	tavasszal, sekélyen takarni
Völgycsillag (Astrantia)	ősszel, felszínre
Zergevirág (Doronicum):	rögtön érés után, felszínre
Zsálya (Salvia)	tavasszal, sekélyen takarni

Hagymások, gumósok:

Ciklámen (Cyclamen):	16°C körüli hőmérsékleten, bármikor, mélyre
Díszhagyma (Allium):	ősszel, sekélyen takarni
Dohánygyökér (Lewisia):	ősztől januárig, sekélyen takarni
Fritillaria:	ősszel, sekélyen takarni
Gyöngyike (Muscari):	rögtön érés után, sekélyen takarni
Hóvirág (Galanthus):	rögtön érés után, mélyre
Kakasmandikó (Erythronium):	ősztől januárig, mélyre
Keltike (Corydalis):	rögtön érés után, mélyre
Krókusz (Crocus):	ősszel vagy tél végén, mélyre
Liliom (Lilium):	kora tavasszal, sűrűn vetni, sekélyen takarni
Nárcisz (Narcissus):	ősszel, mélyre
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum):	rögtön érés után, mélyre
Téltemető (Eranthis):	rögtön érés után, mélyre
Vad tulipánok (Tulipa):	ősszel vagy tél végén, sűrűn vetni, sekélyen takarni

"tavasszal" = március, április

"kora tavasszal" = február második fele

"ősszel" = október vége, november

Csírázó harangláb magok (Aquilegia coerulea)

Csírázó sárga virágoszlop mag (Asphodeline lutea)

Kankalin (Primula matthioli) magoncok

A haranglábak (Aquilegia) könnyen szaporíthatók magról. Viszont könnyen kereszteződnek egymással, úgyhogy ha nem profi magkereskedőtől vesszük a magot, akkor lehet, hogy nem olyan lesz belőle, amilyenre számítunk. 
Virágzás általában a magvetés utáni évtől várható.

Az ilyen különleges harangláb fajták magját
mindenképpen profi helyről érdemes beszerezni,
ahol a fajtaazonosságot garantálni tudják.

Digitalis 'Sutton's Apricot' – gyűszűvirág fajta.
Ha saját kertünkben magot szedünk róla,
nagy valószínűséggel már nem lesz ilyen a színe.

Van, akinek nem kell különleges feltételeket teremteni...

Saját fotók. Kérném szépen nem használni az engedélyem nélkül.