Mese a rózsás falunkról


Hol volt, sosem volt egy egész, rózsával beültetett, különbejáratú falunk, nem erről szól a történet. Csak éppen egy szerény méretű házfalunk, amely – régi álmom alapján – rózsával van befuttatva. Nos, ez (is) amolyan csonkán megvalósult álom, amilyenek gyakran előfordultak életemben, mert ez nem ám az a "klasszikus" angol vöröstéglás fal amelyre drótot lehet rögzíteni, aztán hadd fusson a rózsa! Miért nem? Azon egyszerű okból, hogy nem volt pénzünk vörös téglával burkolt falra.
Ez jóféle dryvit, amibe nem lehet drótot rögzíteni, pláne növényt futtatni rá, mert leszedi az egészet. Node van nekem egy édes férjem, aki minden álmomat igyekszik teljesíteni amennyire tőle telik. Csinált hát egy támrendszert jó erős gerendákból meg vasakból, s erre fut a rózsa. Mégpedig úgy, hogy közte és a fal között van kb. 30 cm, így ott is van levegő, nem fülled be annyira. S ez jó.

Ami nem túl jó: amatőr módon túllőttem a célon a rózsák számát illetően. Ez a fal bő 4 m széles, s erre a 4 méteres szakaszra 5 db futórózsát ültettem! 
Zárójel: nekem a magyar futó és kúszó értelme sehogy nem tud kitisztulni (vajon nem azért, mert e téren kissé kusza a magyar "szakirodalom"?), ezért a továbbiakban a rambler és climber szavakat fogom használni. Zárójel bezárva.
Azt találtam ki, hogy kétféle rózsa legyen! Egyik rambler, mert inkább azok valók falra, úgy láttam az angol kertekben. Csakhogy ugye ők többnyire egyszer virágoznak, és kevés az illatos köztük. Ezért a másik legyen remontáló climber, ami bónuszként illatos is. Ha a kettő kissé összekeveredik majd ott a falon, hát hajrá! A rózsákat 2020 őszén ültettük el.

A szín? Nos, ezen igen sokat vajúdtam, hogy a fehér falon mi legyen. Mivel nem szeretem a nagy kontrasztokat, de azért hófehéret mégsem akartam, így lett sárga. Már amennyire sárga.
Mert a rambler a Ghislaine de Féligonde fajta lett. Ami, hát szóval... egy gyönyörű barackszínből indul bimbóban és a nyílás első napján, de aztán elég gyorsan kifehéredik. Főleg ha meleg az idő. Ettől függetlenül gyönyörűnek találjuk, rengeteg virágot terem, és mivel az elnyíltakat rendszeresen levágjuk, remontálgat is elég szépen. Ebből tettünk egyet-egyet a fal két szélére. Megjegyzem, ez elég is lett volna ekkora falra. Vagy maximum középre akkor még egy climber. De neeem, úgy gondoltam, legyen bőven, takarja be jól a falat, ezért betettem középre még 3 (három!) Golen Gate fajtát. 
Nos, ez egy gyönyörű napsárga, féltelt, nagyvirágú, nagyon szép virágformájú rózsa. De nagyjából ennyi jót tudok róla mondani. Csak némi jóindulattal lehet illatosnak nevezni, és hát nem falra való, az biztos. Rettenetesen hosszú oldalhajtásokat növeszt, amelyeknek a végén fejlődnek csokrokban a virágok. Mert hogy a főhajtások 3-4(5) m-esek, az rendben van, legalább van amit hajlítani. Na de hogy az OLDALhajtások 2–2,5 m-esek, hát ez nekem már sok. Arról nem is beszélve, hogy a remontálással igencsak fukarkodik. A Ghislaine lepipálja ebben is. Pedig trágyázom ugyanolyan rózsatrágyával, s az elnyílt virágokat még akkurátusabban levágom. Arról már nem is beszélek, hogy milyen tüskéi vannak. Kész horror.

Így jártam tehát, de immáron így marad. Persze, tudom, ki lehetne szedni egy-két növényt, hogy ne legyenek ilyen sokan, de ez majd akkor lesz, ha már nagyon fogunk unatkozni őszönte (hahahaha!).

Tulajdonképpen e terjedelmes bevezető után azt szeretném most leginkább megmutatni, hogyan alakítjuk itt ezeket a rózsákat. Amit egyébként egy angol kertésztől tanultunk, aki Niff Barnes néven szerepel a neten, s egy kis vékonyka leányzó(nak tűnik). De nem mellesleg egyik híres kertnek a főkertésze.
Falra futtatott rambler rózsák hajtásait karikákba gorbíti és úgy kötözi egymáshoz. A lényeg ugyanaz, mint a vízszintes elhúzásnál: több virágzó oldalhajtás nő. Mivel ezzel a módszerrel igen sok egmást keresztező hajtás alakul, ezért köti őket szorosan egymáshoz, de kissé rugalmas spárgával. Annyira szorosan, hogy ne tudjanak egymáshoz képest mozogni, s így egymást dörzsölni. Ugyanakkor a rugalmas spárga enged némi vastagodást. 

Eszerint alakítottuk már tavaly a fal melletti rózsákat, nemcsak a ramblereket, hanem a Goldent is. Így tulajdonképpen a nagyon karikába hajlított hajtásain már sikerült néhány egész normális méretű oldalhajtást kierőszakolnunk. Idén még fejleszteni szeretném a dolgot, hátha rá lehetne őt is bírni, hogy ne akkora lóginyákat neveljen.

Az alábbi képeken mutatom a tavalyi (2024) állapotokat alakítás előtt, után, majd viágzáskor, ami sajnos még nem is a fővirágzás, akkor már valahogy nem készült fotó.

És igen, rambler ide vagy oda, a Ghislaine-t tavasszal a hajlítgatások előtt jól megmetszettük, mégis teljes gőzzel virágzott.

És igen, tudom, hogy ha csak egy vagy két rózsát ültettünk volna a fal elé, akkor sokkal jobban el lehetne húzni vízszintesre a hajtásait. De hát ez van, amikor az embernek még nincs semmi gyakorlata (a rózsán meg azt írja a forgalmazó, hogy 50–60 centinként ültessük a töveket). Sebaj, folytatni fogjuk a karikába görbítést.

2024 január


2024 március, alakítás után.
Ha majd több hajtás is lesz (pl. idén) akkor bizony még sűrűbben lesznek a karikák.


2024 május közepén. A Golden Gate tövek, középen, még ezután kezdték a virágzást.
A jobb szélső Ghislaine-t pedig átvezetjük lassan a tavaly tavasszal készült kapura.


Ghislaine de Féligonde
Ejtsd: Gile(n) dö féligo(n) – tudod, az a franciás ejtemismegnemis "n" a végén mindkét szónak


Róla nevezte el Turbat ezt a fajtát. A kislány apja a nemesítő barátja (?), az első világháborúban elesett katonatiszt volt.


A Golden Gate és a Ghislaine de Féligonde kissé már összekeveredve 2022-ben, a második évükben


A Golden még vázában is megvan 3-4 napig, ha nincs nagyon meleg, és nem vágom nagyon hosszú szárral.


Ghislaine 2024 augusztus közepén a lakásból fotózva


–––––––––––––––––

Niff Barnes bokorrózsákat is alakít gúlába, gömbbe vagy más formába. Mert igen, az Austin rózsák között sok van, amely hosszú hajtásokat hoz, ezeket lehet formázni. Ezt nevezik az angolok "rose pegging"-nek, és én ki fogom ezt is próbálni amint tehetem. A Sceptere'd Isle hajtásait már nem rövidítettem meg ősszel, és most kezdem hajlítani és kötözni. Majd ezt is mutatom alkalomadtán.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magvas gondolatok

A lóhere esete a Hórák kertjével