Természetesen ezek nem mesék. Nagyon is igaz minden szavuk (kivéve, ahol ezt másképpen jelzem). Azért nevezem mégis így, mert igyekszem az olvasót kissé elvarázsolni velük, kizárólag saját kerti élményekkel, tapasztalatokkal úgy, hogy mindenki levonhasson belőle tanulságo(ka)t a maga számára, ha van ehhez kedve, affinitása, érdeklődése. A Hórák a görög mitológiában az évszakok istennői. Ők azonban csak hárman vannak, tél nincs. Ezért (is!) adtuk ezt a nevet a kertünknek. Nem szeretjük a telet, bár elismerjük, hogy szükség van rá – itt a mérsékelt égövön legalábbis. Fel szeretnénk nőni ehhez a névhez. Bizonyos értelemben nulláról indultunk, bár ez így mégsem igaz, hiszen volt a telken növény bőven, amikor megvettük. Volt sok-sok nagy fa, felnőtt cserjék tömkelege, de nem túl változatos, nagyjából 5-6 faj alkotta a több tucat fásszárú növényből álló, lejtős "kertet". Ezek egy részét meghagytuk, nagy részét viszont az évek során lassan-lassan másfélékkel cseréljük le. A férjemme...
Bejegyzések
Mese a tavaszról
Talán ez az első év, amikor őszinte örömmel tölt el, ha körülnézek a kertben. Ez a hetedik tavaszunk itt a Hórák kertjében. A már kiépített kertrészek és a bennük élő növények végre kezdik egymást megszeretni, átölelni. A viszonylag száraz tél után jött egy szintén száraz és meleg kora tavasz, aztán komolyabb hajnali fagyok, majd esők. Nem durván, csak finoman áztatva, simogatva a földet és a hatalmas erővel előtörő növényeket. És végül a május olyan hűvösre sikeredett, hogy nekem ez már sok is. A kert lakói viszont szemlátomást kifejezetten élvezik a 15 fokot. Csapadék is van legalábbis elegendő. Olyan buján nő minden, mintha nekem akarná bebizonyítani, hogy érdemes volt hét évig várni. Gyönyörű látványt nyújtanak a növénytársításaink, melyek immár a felnőtté válás legszebb korszakát élik. Talán nincs is értelme tovább sodornom a beszéd fonalát, beszéljenek inkább a képek, melyeket a legutóbbi napokban készített a férjem-kertésztársam. A rozmaringból született pajzsika :) Kezdetb...
A lóhere esete a Hórák kertjével
A Hórák kertje meglehetősen lejtős. Ráadásként télen és kora tavasszal némileg sáros, tehát csúszós. Ennek oka, hogy még nem sok helyen telepítettünk "rendes" gyepet vagy utat. Na nem azért, mert a Hórák a földet nem érintve is tudnak szaladgálni, henem mert még folyamatosan alakul – khm, a párom alakítja – a terep. Ahol pedig telepítettünk, ott se nagyon lett életképes, vagy mert túlságosan árnyékos a hely, vagy mert öntözőrendszer híján a vízellátása nem volt éppen kielégítő. Vagy mindkettő egyszerre. Többnyire az eredeti, "ősgyep" uralkodik a kertben, ami szép zöld tavasszal, nyáron kicsit kevésbé, bár elég jól tűri a szárazságot egy darabig. Ez ugye mindenféle apróbb termetű "gyomnövényekből" áll, úgymint lóhere, pongyolapitypang, ibolya, százszorszép, utifű (lándzsás és nagy), muharfélék, szarvaskerep ( Lotus corniculatus ), miegymás. Jó is lenne ez, semmi bajom vele. Télen és kora tavasszal viszont e növények közül sokan teljesen eltűnnek, ugyanúgy...
Fagy avagy nem fagy...
A télikertünk kívülről Nemrég hallgattam az általam igen nagyra becsült Dlusztus Miklós előadását, amelyben tett egy olyan megjegyzést, hogy ezentúl nem is annyira téltűrő, hanem inkább tavasztűrő növényeket kell keresnünk a kertjeinkbe. Két nagy cserép tulipánhagymám ment tönkre. Nem is a mostani legutóbbi, hanem még a korábbi hajnali fagyok alatt, csak nekem most esett le a papírtantusz, hogy ezekre ugyan már hiába várok. Mind ugyanaz a fajta tulipán, de látszik, hogy a nagy része még épp csak a levelek hegyét dugta ki. Nem is fog ennél többet, mert a hagyma kirohadt a vizes hidegben. Ilyen még nem volt a kb. 20 év alatt, amióta cserépben (is) nevelek hagymásokat. Ősszel beültettem őket annak rendje-módja szerint, meg is öntöztem, hogy tudjanak begyökeresedni. Aztán betettem a házfal mellé, fedél alá. Már február elején kidugták az orrukat. Ahogy telt-múlt az idő, és egyre langyosabb napok jöttek, ők is növögettek, hát kitettem a napra, és jól megöntöztem. Aztán jöttek a fagyok...
Mesés hunyorjaink
Esik az eső. És a kert annyira, de annyira örül! Itt nálunk a hunyorok bimbói egyelőre még a földön guggolnak, amit nem is bánok. Szörnyű látni, amikor a fagyos éjszakák után a földön hevernek, majd felemelkednek a nappal melegétől, s másnap kezdődik elölről. De készítettem egy kis montázst arról, hogy milyenek vannak a kertünkben. Ezen nincs rajta a hófehér teltvirágú és a majdnem fekete szimpla, meg egy-két itt keletkezett magonc, ami már virágzik, idén először. Ők sokkal bátrabbak, mint a szülőik. Ráadásul meglepően szépek ahhoz képest, hogy valami össze-vissza paráznaságból születtek. Monty barátunk ezt írja egyik könyvében (saját fordítás): "A hunyorok a február és március leghatásosabb virágai, anélkül a félénkség és törékenység nélkül, amely legtöbb más tavaszi virágra jellemző. Ők tekintélyesek és magabiztosak, iszonyú nagyra nőnek, és ízlésesek. Ezen hibáik ellenére is elvarázsolják az embert, különösen a keleti hunyor (Helleborus orientalis), amely bámulatosan szép fejét...
Magvas gondolatok
Ha tavasz van a láthatáron, a kertészben legalábbis felmerül a gondolata a magvetésnek. A többi már "csak" türelem kérdése. Mert ez valahol egy türelemjáték, szó ami szó. Körülbelül 20 éve már, hogy vetek magot elég rendszeresen, de el kell ismernem, mindig az a legnehezebb, amíg leküzdöm lustaságomat. "Ah, földkeveréket készíteni (vagy venni), ah, most túl hideg van, ah, most inkább a kertben kéne gyomlálni, takarítani, évelőket, rózsákat metszeni." Aztán, ha minden ilyen eltérítő gondolatot sikerült félresöpörni az útból és hozzáfogni, akkor már kimondhatatlanul élvezem. Hát még amikor látom a sok apró sziklevelet előbújni! Amerikai májvirág ( Hepatica nobilis subsp. americana ) magoncok Tavaszi kökörcsin ( Pulsatilla vernalis ) magoncok Majd jön egy ugyanilyen harc magammal, amikor a magoncokat tűzdelni kell. Itt leginkább az a dilemmám, hogy hány cserép legyen abból az egy kis tálcából, mert ugye sok cserépnek sok hely kell. Sok magoncot kidobni pedig nagyon sa...