Apró püspökök miniatűr süvegei

 

Furcsa mód akkor érzem igazán, hogy közeleg a tavasz, amikor a konyhaablak előtt a vöröslő püspöksüveg (Epimedium x rubrum) lombja nevéhez méltóvá válik. Ennek tulajdonképpen késő ősszel vagy tél elején kéne történnie, de nálunk a mély árnyék és a talán nem elég hideg november-december miatt csak februárra veszi fel izzó vörös ruháját.

Ez persze inkább csak a naptár szerinti tavaszt jelzi még, pontosabban a tél végét, s azt is csak nekem aki itt élek, és tudom, hogy ezen a kis helyen a mikroklíma úgy alakul, hogy ez a növény tél végére tud beszíneződni. Akkor lesz hozzá elegendő mennyiségű napsütés és hideg éjszaka. De mivel szerencsére ő “télizöld”, vagyis lombját csak tavasszal cseréli, ezért ilyenkor még élvezhetjük szép színét. Tulajdonképpen egészen a korai virágzásig mutatós marad a lombja, ezért fáj is mindig a szívem, hogy le kell vágnom. Virágzás idején ugyanis már elszárad. Aztán magától lehull, amint az újak előtörnek. Ha azonban arra várok, hogy magától  távozzon, akkor a kecses, filigrán kis vörös-fehér virágok elbújnak a levelek alatt. Az új levelek pedig csak virágzás után tolakodnak a régiek helyére. 

Epimedium x rubrum egy deres februári reggelen

... és a március-áprilisi virágzáskor

Közelebbről a virágok

És akkor arról még nem is szóltam, hogy a tavaszi fiatal levelek is vörösesen színeződnek. Íme két "életkép" erről a Hórák kertjéből.

Itt elöl látható az Epimedium x rubrum új tavaszi lombja. Később ez telejesen zöldre vált sajnos.

Nem minden püspöksüvegnél érvényes a fenti mese. A valódi örökzöldek, mint például, az Epimedium wushanense, fényes, bőrszerű, szúrósan fűrészes szélű levelei üde zöldek maradnak a késő tavaszi lombcseréig. Akkor pedig diszkréten visszaszáradnak a már vidáman ragyogó fiatal levelek alatt. Apró fehér virágai pedig, mint kis pillangók, a levelek fölé emelkednek.

Epimedium wushanense

De a télizöldek között is akadnak olyan fajok, amelyeknek virágzatai többé-kevésbé a lombszőnyeg fölött ringanak a tavaszi szellőben. Ilyen lenne például az Epimedium x versicolor. Én sajnos őt annyira mélyárnyékba ültettem, hogy levelei egyáltalán nem színeződnek, pedig pompás lenne. Az alábbi képet egy Pruhonice-i kertben készítettük erről a hibrid fajról. Hát nem lenyűgöző így a látvány?

Epimedium x versicolor szőnyeg május első napjaiban

Nálunk a virágai is inkább krémfehérek, mint sárgák (amit egyébként nem bánok), de a levelein még soha nem láttam a fenti dekorációt. Ő nem lesz teljesen piros, csak a “vízvezetékei” színeződnek be a tél folyamán.

Sok tiszta faj, de rengeteg természetes vagy mesterségesen kreált fajta akad a püspöksüvegek között. Elég jól kereszteződnek egymással a fajok, így aztán a kertészek tobzódnak az új fajták szelektálásában, mint gyerek a játékboltban. A rossz hír az, hogy szaporításuk nem könnyű, ámde lassú folyamat, ezért nem olcsók.

Az ‘Orangekönigin’ fajtának nagy, középzöld levelei vannak, melyek csak nagyon bátortalanul színeződnek télen. Ámde élénk narancssárga virágai hosszú, gazdag fürtökbe tömörülnek, és büszkén mutogatják magukat a tavalyi, enyhén narancsvörös szélű levelek fölött. Itt csak azokat szoktam levágni virágzás előtt, amelyek már tényleg száradoznak.

Epimedium x warleyense 'Orangekönigin'

Az új levelek azért itt is a virágok fölé emelkednek. És akkor a virágok hamarosan el is nyílnak már.

A püspöksüvegek magyar nevüket a virágok formája miatt kapták, bár őszintén szólva nem látom én azokon sehol a püspök süvegéhez való hasonlatosságot. Lehet, ez az én vakságom csupán, de nekem jobban tetszik a Priszter Szaniszló könyvében (Növényneveink) talált "tündérvirág".

Az Epimedium pedig a "nagy könyv szerint" ógörög neve egy növénynek, amely nem ez volt. Csak később a latinos botanikusok átvették valamiért, mint ahogy sok más ógörög növénynevet is átvettek, aztán latinosítottak vagy legalábbis mindenféle gátlás nélkül latin toldalékkal látták el. 

Bár éppenséggel ha letükörfordítom, az lesz belőle, hogy a közép(szerű?) fölött. S ezt még találónak is mondhatnám. Mert az epi- előtag az ógörög nyelvben olyasmit jelent, hogy valamin rajta vagy fölött (szótárból néztem ki!), a medium pedig latinul ugye azt IS jelenti, hogy a közepe valaminek. Na de ez már csak az én todományos etimologizálásom, nem kell bedőlni neki 😆

A "nagy könyvem" pedig, ami (szinte) minden latin növénynév jelentését megmondja nekem: 

William T. Stearn: Stearn's Dictionary of Plant Names for Gardeners (Cassell Publishers Limited, 1996).

Ha minden úgy történik, ahogy tervezem, akkor a jövőben több Epimedium fajt és fajtát fogok tudni még bemutatni.

Aki elolvasta a fenti mesét, annak jutalmul következzen még néhány SAJÁT TAPASZTALAT. Itt is azt látom, hogy a neten nagyrészt sablon-információk hemzsegnek, amelyeket egymástól vesznek át a kattintásra vadászó oldalak.

• "Száraz árnyékba kiváló talajtakaró" – ez így van, DE: 

1. Az ültetés évében felejtsük el a száraz szót! Ahhoz, hogy jól meg tudja vetni a "lábát", az első évben igenis rendszeresen és alaposan öntözni kell. Nekünk viszonylag jó víztartó agyagos talajunk van, és mulcsozunk is, mégis sikerült elveszejteni két növényt mivel elfeledkeztem kissé a RENDSZERES öntözésükről. A több éveseket már gyakorlatilag nem öntözöm a legszárazabb nyarakon sem, mégsem lett soha bajuk. 
2. Ajánlom az olvasó figyelmébe a fenti mesét az árnyékos hellyel kapcsolatban. Mert nem mese! 
3. Nem MINDEN fajra érvényes a száraz árnyék. Ők sem mind egyformák. A fajtákra inkább, de akad néhány igen kényes-fényes himalájai faj, akiket nam olyan könnyű boldoggá tenni a mi klímánkon. A jó hír, hogy ezeket nem is nagyon árulja más csak egy-két különleges növényekre specializálódott külföldi termesztő. Így nagyot nem tévedhetünk, ha "golyóállónak" nevezzük a legtöbb püspöksüveget.
4. Talajtakaró, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nagyon alacsony termetű. Ez is faj/fajtafüggő, van olyan, amelyiknek a lombja maximum 15-20 cm magas, más pedig majdnem fél méterre nő.

• A nyári, nálunk forrón tűző nap sem jó neki, inkább szórt fénybe, nagy fák nem túl mély árnyékába ajánlom. Lehet ez fenyő is, ha nem sűrű a lombja. A gyökérkonkurrencia nem számít neki. Vagy olyan fal elé, ahová reggel vagy késő délután süt a nap, legfőképpen ősztől tavaszig.

• Nem igaz a gyakori "szlogen", hogy le KELL vágni a leveleket a virágzás előtt, mert akkor az új lomb szebb és erősebb lesz. Nem kell. Érdemes figyelni első évben, hogy a levelek mennyire takarják el a virágzatokat, és ennek függvényében ha akarjuk, levághatjuk. De ha nem tesszük, attól az új ugyanolyan erőteljes és szép lesz.

• Az sem igaz teljes mértékben, hogy "rövid idő alatt nagy területet beborít". Türelem mindenképpen kell hozzá, hogy sok vagy kevés, ez faj- és fajtafüggő. Általában 3-5 év alatt mutatják meg teljes méretüket.