Januári mese a tavaszról

-

Nem bírok magammal kérem szépen! De hát hogy is ne, hiszen már hosszú évek óta minden januárban van 1-2 tavaszias, meleg hét, mielőtt ismét felébred a téli álmából a... tél. Ma 11 fokot mértünk. 

Néhány rózsa alól összegereblyéztem a fekete foltokkal jócskán tarkított lombot. Végre hajlandó volt nagyjából lehullni, talán az elmúlt zúzmarás-fagyos napok hatására. Ami nem hullt le, azt meg leszedtem. Jött készségesen. Járdákat söprögettem, s közben azon gondolkodtam, vajon hány telet kell még megérnem, hogy végre sehol a kertben ne kelljen már sarat dagasztani. Meg azon is gondolkodtam, milyen talajtakarót fogok ültetni az ősszel elkészült új ágyásba, ahol alapvetően virágos cserjék vannak, s kell alájuk valami. Ráadásul olyan, ami a mellettük lévő támfalon is le tudna kissé mászni/omlani. Phlox stolonifera, divaricata, Ohiopogon, Liriope, Lysimachia punctata, Stachys, Sedumok, netán Delosperma ilyesmik jutottak eszembe. Persze ezek így együtt nem feltétlenül, majd ki kell találnom a társításokat. A hely elég napos, bár egy idő után majd nyilván árnyékolódni fog. De hát az még odébb van.

Mindez a "sok" munka aztán elég is volt ahhoz, hogy beteg könyököm teljes erejéből reklamálni kezdjen, ami végtelenül elszomorít, mert nem tudom, meddig fogom tudni még csinálni, amit a világon a legjobban szeretek.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magvas gondolatok

-
Kép
Ha tavasz van a láthatáron, a kertészben legalábbis felmerül a gondolata a magvetésnek. A többi már "csak" türelem kérdése. Mert ez valahol egy türelemjáték, szó ami szó. Körülbelül 20 éve már, hogy vetek magot elég rendszeresen, de el kell ismernem, mindig az a legnehezebb, amíg leküzdöm lustaságomat. "Ah, földkeveréket készíteni (vagy venni), ah, most túl hideg van, ah, most inkább a kertben kéne gyomlálni, takarítani, évelőket, rózsákat metszeni." Aztán, ha minden ilyen eltérítő gondolatot sikerült félresöpörni az útból és hozzáfogni, akkor már kimondhatatlanul élvezem. Hát még amikor látom a sok apró sziklevelet előbújni!  Amerikai májvirág ( Hepatica nobilis subsp. americana ) magoncok Tavaszi kökörcsin ( Pulsatilla vernalis ) magoncok Majd jön egy ugyanilyen harc magammal, amikor a magoncokat tűzdelni kell. Itt leginkább az a dilemmám, hogy hány cserép legyen abból az egy kis tálcából, mert ugye sok cserépnek sok hely kell. Sok magoncot kidobni pedig nagyon sa...
Tovább olvasom »

Mese a rózsás falunkról

-
Kép
Hol volt, sosem volt egy egész, rózsával beültetett, különbejáratú falunk, nem erről szól a történet. Csak éppen egy szerény méretű házfalunk, amely – régi álmom alapján – rózsával van befuttatva. Nos, ez (is) amolyan csonkán megvalósult álom, amilyenek gyakran előfordultak életemben, mert ez nem ám az a "klasszikus" angol vöröstéglás fal amelyre drótot lehet rögzíteni, aztán hadd fusson a rózsa! Miért nem? Azon egyszerű okból, hogy nem volt pénzünk vörös téglával burkolt falra. Ez jóféle dryvit, amibe nem lehet drótot rögzíteni, pláne növényt futtatni rá, mert leszedi az egészet. Node van nekem egy édes férjem, aki minden álmomat igyekszik teljesíteni amennyire tőle telik. Csinált hát egy támrendszert jó erős gerendákból meg vasakból, s erre fut a rózsa. Mégpedig úgy, hogy közte és a fal között van kb. 30 cm, így ott is van levegő, nem fülled be annyira. S ez jó. Ami nem túl jó: amatőr módon túllőttem a célon a rózsák számát illetően. Ez a fal bő 4 m széles, s erre a 4 méter...
Tovább olvasom »

A lóhere esete a Hórák kertjével

-
Kép
A Hórák kertje meglehetősen lejtős. Ráadásként télen és kora tavasszal némileg sáros, tehát csúszós. Ennek oka, hogy még nem sok helyen telepítettünk "rendes" gyepet vagy utat. Na nem azért, mert a Hórák a földet nem érintve is tudnak szaladgálni, henem mert még folyamatosan alakul – khm, a párom alakítja – a terep.  Ahol pedig telepítettünk, ott se nagyon lett életképes, vagy mert túlságosan árnyékos a hely, vagy mert öntözőrendszer híján a vízellátása nem volt éppen kielégítő. Vagy mindkettő egyszerre. Többnyire az eredeti, "ősgyep" uralkodik a kertben, ami szép zöld tavasszal, nyáron kicsit kevésbé, bár elég jól tűri a szárazságot egy darabig. Ez ugye mindenféle apróbb termetű "gyomnövényekből" áll, úgymint lóhere, pongyolapitypang, ibolya, százszorszép, utifű (lándzsás és nagy), muharfélék, szarvaskerep ( Lotus corniculatus ), miegymás. Jó is lenne ez, semmi bajom vele. Télen és kora tavasszal viszont e növények közül sokan teljesen eltűnnek,  ugyanúgy...
Tovább olvasom »