Ködös mese

Néhány tündöklő nap után ma ismét hideg szürke függönyt eresztettek a hegyekre. Viszont kihasználtuk az elmúlt napok szépségét, sétáltunk a nagy réten a határban, és ketészkedtünk. 

Tegnap komposztot tettünk ki néhány ágyásra a "patakosnál". Még az ősz folyamán hozattunk négy köbméter "gyári" komposztot, ebből sokmindenre futja majd – remélhetőleg. A Saxifraga stolonifera jól szokott telelni a fekete takaró alatt, jobban, mint anélkül, és tavasszal nagy lendülettel bújik ki alóla. Majd gyorsan betakarja a neki szánt felületeket a nagyobb növények között, mint az árnyliliomok, hunyorok, kisebb cserjék és sások. Legelsőként, 2019-ben a "patakos" kertrészt alakítottuk ki, ez a kertünk legárnyékosabb része. Azóta némely növények elfogytak, mások szépen elszaporodtak, mindenképpen nagyon dús "televény" alakult ki, ahogy a férjem szokta mondani. Olyannyira, hogy az újabban beszerzett páfrányoknak és egyéb árnyéki növényeknek már új ágyásokat alakítunk, egyre többet lekanyarítva a járófelületekből. Hiszen rengeteg gyönyörű növény van még, melyeknek nem lehet ellenállni. Idén magról szaporítottam kétféle Polemoniumot és Primula heucherifoliát, ők már a helyükön csücsülnek, pontosabban most mélyen alszanak a komposzt takaró alatt. S ahogy már bezengtem korábban, karácsony este rendeltem néhány tő Corydalis 'Craighton Blue' keltikét. 

Elmondhatatlanul várom már, hogy láthassam, mit alkotnak a kertben!