Fagy avagy nem fagy...

 

A télikertünk kívülről

Nemrég hallgattam az általam igen nagyra becsült Dlusztus Miklós előadását, amelyben tett egy olyan megjegyzést, hogy ezentúl nem is annyira téltűrő, hanem inkább tavasztűrő növényeket kell keresnünk a kertjeinkbe.

Két nagy cserép tulipánhagymám ment tönkre. Nem is a mostani legutóbbi, hanem még a korábbi hajnali fagyok alatt, csak nekem most esett le a papírtantusz, hogy ezekre ugyan már hiába várok.

Mind ugyanaz a fajta tulipán, de látszik, hogy a nagy része még épp csak a levelek hegyét dugta ki.
Nem is fog ennél többet, mert a hagyma kirohadt a vizes hidegben.

Ilyen még nem volt a kb. 20 év alatt, amióta cserépben (is) nevelek hagymásokat. Ősszel beültettem őket annak rendje-módja szerint, meg is öntöztem, hogy tudjanak begyökeresedni. Aztán betettem a házfal mellé, fedél alá. Már február elején kidugták az orrukat. Ahogy telt-múlt az idő, és egyre langyosabb napok jöttek, ők is növögettek, hát kitettem a napra, és jól megöntöztem. Aztán jöttek a fagyok. A múltkori, márciusiak nálunk erősebben voltak, –5–7 fok. Szerintem ezek akkor rohadtak szét, mert túl vizes volt a talajuk a cserépben. A szabadföld más, ott nincs akkora hőingadozás, mint egy cserépben. 

Most aztán, mikor már láttam, hogy a kerti tulipánok igencsak bimbósak, gyanús lett a dolog. Meghúztam kissé az egyik levelet, s azonnal kijött, az alján vizenyős, barnás, büdös. Hasonlóan még néhány másik. Egyetlen virág talán lesz a két cserépben, úgy tűnik, az a hagyma valahogy megúszta.

Megjegyzem, volt még jó sok apró (az évek során elaprózódott) tulipánhagymám ősszel, amelyeket szeretném újra virágzóképessé nevelni. De most ezeket is cserepekbe ültettem, hogy könnyebb legyen majd fölszedni. Csakhogy ezeket a cserepeket besüllyesztettem az egyik éppen úresen álló magaságyás talajába. És ők természetesen nem rohadtak ki, szép leveleik vannak. ebből is látszik tehát, hogy a szabadon álló cserép mikroklímája teljesen más, mint a talajszint alatt lévő.

Azt is tudom, hogy immár soha nem fogok lombfakadás előtt virágzó magnóliát ültetni. Sőt lehet, hogy lilaakácot sem. Mert úgy tűnik, ez a januártól április-májusig tartó időjárási libikóka tendencia kezd lenni. A tél végi, olykor extrém meleg napok erőteljesen beindítják a növényeket, s aztán jönnek a fagyos hajnalok. Van, ami bírja, ezek hát a már említett "tavasztűrő" növények. Ki kell még tapasztalnunk, hogy melyek ezek.

Na jó, de akkor mitől kertész a kertész, ha nem őrült kicsit?

A kaméliának nem tudtam ellenállni, tavaly tavasszal vettem egy 'Donation' fajtát, idén meg egy másikat, melynek piros virága van. A tavalyi apró növény szépen fejlődött kint tavaly nyáron, ámde cserépben, és abban is marad. Hortenzia trágyával etettem, most csurig van virággal – a télikertben. Eredetileg az volt a szándékom, hogy kiültetem valami védett helyre. És nem is gondolnám, hogy ezek a telek ártanának neki, viszont azt nem szeretném végignézni, ahogy a szép kövér, rózsaszínesedő bimbói lefagynak tavasszal.