Illatos mese – tényleg mese

Ezeken a sötét téli napokon lelkem karbantartásának egyik módja, hogy előszedek régi kertészeti újságokat. Igaz, végigolvastam őket annak idején szinte betűről betűre, de sajnos – vagy szerencsére – az agyam nem könyvtár sem nem számítógép. Ha átlapozom újra, mindig találok valamit, amire felütöm a fejem, nem emlékszem rá, pedig érdekes vagy esetleg még hasznos is. 

2013 és 2015 között járattam az amerikai Fine Gardening újságot. Most ezeket túrtam elő, s miután kiköhögtem magamból a port, nini, mit találtam egyikben!

Hogyasz'ondja: miért nincs illata a nemesített petúniáknak és sok más virágnak?

(A cikk nagyon rövid, legfőképpen a magyarázat, és nem hivatkozik konkrétan semmilyen kutatásra vagy más médiumra, sőt még a szerzője sincs feltüntetve.)

A bevezető elmondja, hogy a petúnia virág eredetileg illatos, de a nemesítések során ez az illat elveszett, ma már csak nagyon kevés fajtára jellemző, s ez így van sok más intenzíven nemesített, a virágáért tartott növénynél is. Vajon miért "nemesítették ki" a virágokból az illatot? – teszi fel a kérdést. A válasz túlságosan is lényegretörően rövid ("The short story:..."). Szerintem alábecsüli a laikus növénybarátok értelmi szintjét vagy – ne legyek rosszmájú – helyhiány miatt és mert a Fine Gardening nem egy tudományos lap. Ezzel talán még nem is lenne baj. A baj azzal van, hogy szerintem téves.

A cikk a következőképpen magyarázza a dolgot: 

A nemesítők ugye – jót akarva – a minél hosszabb élettartamú virágokat fejlesztő növényekre törekednek. Ám a virágoknál az illat és az élettartam szorosan kapcsolódik egymáshoz az etilén nevű növényi hormon révén. Minél nagyobb mennyiségben termelődik az etilén, annál gyorsabban hervad a virág, viszont annál jellemzőbb rá az illat (vagyis az aromás illóolaj termelés – gondolom). A kevés etilén termelés pedig ennek a fordítottját eredményezi. Tehát a nemesítés arra irányul, hogy az adott növény minél később és kevesebb etilént termeljen, hogy lassabban hervadjanak a virágok, ámde ez az illat rovására megy.

Azt gondolom, hogy egy laikusoknak szóló magazinnak talán valóban nem kötelessége a szövegek forrásait megjelölni. De attól még nem kell téves információkkal etetni a nagyérdeműt. Aki soha nem tanult növényélettant, az valószínűleg ezt a kis szösszenetet minden akadály nélkül befogadja, s nem is hibáztatható ezért. Én tanultam (méghozzá nagy érdeklődéssel) növényélettant, de bevallom, elsőre simán elhittem a dolgot, csak később kezdtem gondolkodni és gyanút fogni, hogy valami talán mégsem stimmel itt.

És keresgélni kezdtem a neten az ügyben, minek eredményeként egy hosszú, kimerítő cikket találtam az etilén szerepéről a növényekben, itt. Tudom, hogy a Wikipedia sem mindig a tuti, de ott általában konkrétan hivatkoznak kutatásokra, nevekkel, dátumokkal. S lám, valóban a petúniánál kutatták leginkább ezt a dolgot. A cikkben nagyon részletesen tárgyalja, hogy mi az etilén (gáznemű, telítetlen szénhidrogén), és hogy hogyan termelődik a növényekben, hol és mikor mutatták ki, hogy hormonként funkcionál, és milyen hatásai vannak. Azt én is tudtam hajdani tanulmányaimból, hogy a termésérést segíti, s hogy az érett termésben is egyre több termelődik, ezért az egymás mellé tett gyümölcsök gyakran egymás érését, sőt "romlását" (emberi szempont!) segítik. Azt is, hogy a virágok elnyílását sietteti – ezért nem jó virág mellé érett gyümölcsöt tenni. Ezen kívül még számos más hatása is van a növényre akár úgy, hogy maga termeli, akár úgy, hogy máshol termelődik, de behatol az adott növény sejtjeibe. Az illatanyagokkal kapcsolatban nem tudtam, mi a helyzet, de ha az ember türelmesen végigolvassa a cikket, erre is ott van a magyarázat. (S aki tud angolul, és érdekli a növényélettan, tényleg ajánlom, mert nagyon érdekes.) Abban a pillanatban, amikor a virág megporzása megtörténik, az etilén termelődés a sejtekben nagyon intenzívvé válik, s ez segíti elő a virág hervadását, amely nemcsak a szirmok elszíneződéséből, sejtjeik elhalásából áll, hanem az etilén GÁTOLJA az illatot adó illóanyagok termelődését is. Ezek ugyanis csak a rovarcsalogatást szolgálták, de sok energiát vonnak el a növénytől, immár nincs többé szükség rájuk.

Többször elolvastam a cikket, még csak utalást sem találok arra, hogy az etilén az illatanyagok termelődését segítené, hanem épp elllenkezőleg. Ha végignézem, hogy mi mindenre szoglál az etilén a növényben, akkor ez teljesen logikus is számomra (virághervadás, gyümölcsérés és bomlás, sérült illetve őszi levelek leválása az ágakról, stb.). Olyan hormonról pedig én még nem hallottam, ami egyszer gátol valamit egy élő szervezetben, máskor meg segít. 

Hát, véleményem szerint nem tett jót az újságnak ez a kis cikkecske. 

Végülis nem tudtam meg, miért tűnt el sok virágos növény illata a nemesítés során... (Utóbb persze már sokan arra törekednek, hogy "visszacsinálják" az elveszett illatot, de ez más lapra tartozik.)

Az említett rövid írás a Fine Gardening 2015 júniusi számának 39. oldalán található.

A fenti képen pedig (saját fotó) bogyóspuszpáng (Sarcococca confusa) látható – télen virágzó, erősen illatos örökzöld törpecserje.