A szenvedelmes kertész – azaz talajsavanyítás szükség esetén
Persze, értem én, hogy megfelelő növényt a megfelelő helyre. És alapvetően egyet is értek vele. Mégis azt gondolom, nem bűn az, ha a kertész, az a kertész, akinek ez hobbi, sőt szenvedély, próbálkozik egy-két dologgal, amit nagyon szeretne. Hiszen mit végbe nem visz a természetfotós, hogy megalkothassa a képet, amelyet megálmodott, látva egy szituációt! Nekünk miért ne szabadna, ha érzünk hozzá elég erőt, türelmet, s nem utolsó sorban tudást? Ne menjünk szembe a természettel? Nem is gondolnám, hogy szembe megyek, vele együtt megyek, csak nem mindig a legkönnyebb úton. S hadd tegyem hozzá még azt is, hogy a rododendronok sokporzós virágait nagyon szeretik ám a rovarok, ezt tanusíthatom. Természetesen "többet ésszel, mint ész nélkül" – ahogy a régi főnököm mondta. CSAK úgy érdemes, ha a megkívánt növénynek megpróbálom megteremteni azokat az életfeltételeket, amelyekre szüksége van. És csak akkor szoktam kísérletezni, ha ezek a feltételek RÉSZBEN már megvannak, de nem eléggé ahh...