Mese a nyárról

Ez a nyár olyan, mintha július közepén az egészet megperdítették volna a tengelye körül 180 fokkal. Egy forró száraz június és fél-július után jött egy hűvös, esős másadik felvonás. Őszintén nem bánnám, ha így is maradna mostmár. Igaz, akkor még nehezebb lenne majd megválni tőle. A madárdal nélküli, immár láthatóan rövidülő nappalok így is kikezdik a kedélyemet. Hálás vagyok tehát ezért az időjárásért, mert így legalább megint büntetlenül lehet a kertben kreatívkodni.

Előre hoztam olyan munkákat, amiket csak augusztus végény szoktam  elkezdeni: meggyökeresedett dugványok átültetése, kerti növények átültetése, sőt ha kell, tőosztása, s ezzel az elrontott ágyások reparálása. S a legfontosabbat majd a végén mesélem.

A párom megint olyan képeket készített, amelyek szebbek a valóságnál, hiszen a fényképezőgép azt lát és úgy lát, amit és ahogy az ember akar, hogy lásson. Vagyis hát majdnem.







A Fekete István rózsa másodvirágzása

Abesszin kardvirág (Gladiolus murielae)


"Erdőalja"

Szintén


Ami pedig talán a legfontosabb: elkezdtük (khm... főleg én... 😆) építeni a sziklakertet.
Mivel ez egy dombon épül, amelynek van keleti, déli és északi oldala, ezért nem úgy fog készülni, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Vagyis hogy előbb minden kő a helyére kerül, aztán majd jöhet a beültetés. Nem.
Mivel a déli oldal gyakorlatilag "elkészült", legalábbis sziklailag, ezért azt be is ültettük. Ennek oka nem(csak) a türelmetlenség, hanem az is, hogy ez a legmeredekebb "hegyoldal", s jó lenne, ha a növények gyökerei mielőbb fognák a talajt. 
Többféle boróka, egy adag Iris tectorum, két (egyforma) törpe boroszlán (Daphne) és még egyéb apróságok is kaptak itt helyet. Mivel ezzel a rézsűvel átellenben, alig 3 m távolságban már ott a kerítésünk és mögötte a szomszéd kert tele nagy fákkal de főleg méretes bokrokkal, ezért déli tájolása ellenére ez a rész mindössze naponta 3-4 órán át napos, az sem folyamatosan, hanem árnyékos időközökkel. Így aztán még olyanokat is bátorkodtam ide ültetni, mint Saxifraga paniculata (egy mesterséges "hasadékba") vagy Primula marginata x minima – őt pedig egy kis "sziklapárkányra". Jövő tavasszal, ha majd kivirulnak, mindenről lesz egyedi kép.




Maradjon ennyi ízelítőnek, aztán egyszer majd bemutatjuk a sziklakertet, ha ott lesz az ideje.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magvas gondolatok

Mese a rózsás falunkról

A lóhere esete a Hórák kertjével