Mese a nyárról
Ez a nyár olyan, mintha július közepén az egészet megperdítették volna a tengelye körül 180 fokkal. Egy forró száraz június és fél-július után jött egy hűvös, esős másadik felvonás. Őszintén nem bánnám, ha így is maradna mostmár. Igaz, akkor még nehezebb lenne majd megválni tőle. A madárdal nélküli, immár láthatóan rövidülő nappalok így is kikezdik a kedélyemet. Hálás vagyok tehát ezért az időjárásért, mert így legalább megint büntetlenül lehet a kertben kreatívkodni. Előre hoztam olyan munkákat, amiket csak augusztus végény szoktam elkezdeni: meggyökeresedett dugványok átültetése, kerti növények átültetése, sőt ha kell, tőosztása, s ezzel az elrontott ágyások reparálása. S a legfontosabbat majd a végén mesélem. A párom megint olyan képeket készített, amelyek szebbek a valóságnál, hiszen a fényképezőgép azt lát és úgy lát, amit és ahogy az ember akar, hogy lásson. Vagyis hát majdnem. A Fekete István rózsa másodvirágzása Abesszin kardvirág (Gladiolus murielae) "Erdőalja" Szin...