Mesés hunyorjaink

Esik az eső. És a kert annyira, de annyira örül! Itt nálunk a hunyorok bimbói egyelőre még a földön guggolnak, amit nem is bánok. Szörnyű látni, amikor a fagyos éjszakák után a földön hevernek, majd felemelkednek a nappal melegétől, s másnap kezdődik elölről. De készítettem egy kis montázst arról, hogy milyenek vannak a kertünkben. Ezen nincs rajta a hófehér teltvirágú és a majdnem fekete szimpla, meg egy-két itt keletkezett magonc, ami már virágzik, idén először. Ők sokkal bátrabbak, mint a szülőik. Ráadásul meglepően szépek ahhoz képest, hogy valami össze-vissza paráznaságból születtek. Monty barátunk ezt írja egyik könyvében (saját fordítás): "A hunyorok a február és március leghatásosabb virágai, anélkül a félénkség és törékenység nélkül, amely legtöbb más tavaszi virágra jellemző. Ők tekintélyesek és magabiztosak, iszonyú nagyra nőnek, és ízlésesek. Ezen hibáik ellenére is elvarázsolják az embert, különösen a keleti hunyor (Helleborus orientalis), amely bámulatosan szép fejét...