Mese a tavaszról
Talán ez az első év, amikor őszinte örömmel tölt el, ha körülnézek a kertben. Ez a hetedik tavaszunk itt a Hórák kertjében. A már kiépített kertrészek és a bennük élő növények végre kezdik egymást megszeretni, átölelni. A viszonylag száraz tél után jött egy szintén száraz és meleg kora tavasz, aztán komolyabb hajnali fagyok, majd esők. Nem durván, csak finoman áztatva, simogatva a földet és a hatalmas erővel előtörő növényeket. És végül a május olyan hűvösre sikeredett, hogy nekem ez már sok is. A kert lakói viszont szemlátomást kifejezetten élvezik a 15 fokot. Csapadék is van legalábbis elegendő. Olyan buján nő minden, mintha nekem akarná bebizonyítani, hogy érdemes volt hét évig várni. Gyönyörű látványt nyújtanak a növénytársításaink, melyek immár a felnőtté válás legszebb korszakát élik. Talán nincs is értelme tovább sodornom a beszéd fonalát, beszéljenek inkább a képek, melyeket a legutóbbi napokban készített a férjem-kertésztársam. A rozmaringból született pajzsika :) Kezdetb...